Stratégiai prioritásaink – fenntarthatóság

Egyházunk tagjai számára kiemelten fontos érték a teremtett világ tisztelete, megóvása, az élet minősége. Ez az értékválasztás nem pusztán környezetvédelmet jelent, hanem felelős viszonyulást a fogyasztás, az életmód, a hagyomány szerepéhez életünkben és az egyház működésében is. Ennek hangsúlyos kimondása és érvényesítése belső kötelezettségünk, s egyben társadalmi missziónk egyik formája is. Háromszázezres evangélikus közösségünk életmódja, környezeti érzékenysége már mérhető gyakorlati hatással jár, ezen túl pedig egyértelmű és kikerülhetetlen üzenetet képviselhet a társadalom felé is. Megmutathatjuk, hogy evangélikus keresztényként élni nem a könyvek és templomok falai közé zárt hitgyakorlás csupán, hanem az élet konkrét ügyeiben is érvényes és korszerű társadalmi üzenetet hordozó önazonosság, nyilvános prófétai tanúságtétel.

A protestáns országokban és kultúrákban nem véletlenül vált a napi élet részévé a környezetünk civilizációs terhelését ésszerűen csökkentő megoldások alkalmazása. Természetesen a megélhetési gondokkal küszködő magyarországi testvéreinktől nem kérhetők számon a környezeti tudatosság azon elemei, amelyek többletkiadásokat kívánnak meg. Az egyháznak ugyanakkor törekednie kell arra, hogy infrastrukturális vagy működési fejlesztéseinkben a környezeti szempont érdemi szerepet kapjon. Az egyházi intézmények, ingatlanok, templomok építésekor, felújításakor, működtetésekor a helyi erőforrások használatát részesítjük előnyben, s összefogva másokkal így finanszírozhatóvá tehetjük a helyi energiaforrások, élelmiszertermelés, szolgáltatások igénybevételét. Például templomaink kiterjedt felületei a napenergia használatára lehetnek alkalmasak, iskoláink étkeztetése a helyi kistermelőket, a műszaki karbantartás a helyi vállalkozókat vegye igénybe. Ezeken keresztül, illetve evangélikus kötődésű szakemberek, vállalkozók, gazdák révén ösztönözzük a kisközösségi összefogásokat a mezőgazdasági termelés, utazás, képzés alternatív formáinak alkalmazásában.

A fenntarthatóság legfontosabb alapzata mindazonáltal a mértékletesség iránymutatása egyéni életünkben, mely a protestáns értékrendre kezdettől fogva jellemző volt. A konzumvilágot abszolutizáló kordivattal szemben a józan igények, a lehetőségeinkhez és valóban minőségi igényeinkhez szabott fogyasztás kínál választási lehetőséget. A felelős családi gazdálkodás jelenthet kiutat az egészségtelen makrogazdasági válságokat okozó nehézségekből is a társadalom számára s így a mértékletesség követése társadalmi misszió is egyben. Ezeket az elveket az igehirdetésen és keresztényi gondolkodásunkon túl a gyakorlatban is nyújtjuk a gyülekezeti tagoknak és minden érdeklődőnek: életmódprogramok, tanácsadások szervezése révén, iskoláinkban a tananyag keretében és külön foglalkozások formájában.

Tegyük a közösség számára is „élővé” köveinket: az egyházi épületeket használjuk a tudás, a kultúra, a közösségi lét, a szolidaritás tereiként. Ugyancsak a fenntarthatóság józan elve szerint kell megvizsgálnunk a gyülekezetszervezeti és népmozgalmi realitások fényében infrastruktúránkat. Ha valahol a sajnos elfogyó gyülekezetek nem képesek fenntartani épületeinket, intézményeinket, ott ne veszteséget szenvedve, hanem új, méltó és gyakorlati funkciókat találva adjuk át azokat a helyi közösségnek, a társadalmi hasznosulásnak. Így kulturális, közösségi, szociális, művészeti feladatot láthatnak majd el a lepusztulás, elkallódás helyett.

A fenntarthatóság stratégiáját erősíti, ha figyelmet fordítunk hagyományaink, múltunk őrzésére. A félezer éves evangélikusság emlékeit, gyülekezeti eleink életének, kultúrájának rekvizitumait fel kell tárnunk és meg kell őriznünk. A mai információs és kulturális korszakváltás időszakában különösen figyelnünk kell szüleink, nagyszüleink még elmesélhető, megmutatható élményeire, szokásaira. Mindebben gyűjteményeinknek, a történeti kutatásnak, énekes csoportjainknak és iskoláinknak kitüntetett szerepe van