Stratégiai prioritásaink – személyesség

Legutolsó módosítás: 2013. február 23., 12:13

Egyházunk lelkészei: személyes társaink, hivatásukban támogatandó testvéreink

Lelkészeink gyülekezetszervező, Krisztus igéjét hirdető munkáját elismeri és nagyra értékeli az evangélikus közösség. Prédikációs szolgálatuk eligazítást kínál a hitbéli kérdésekben, lelki támogatást és békességet nyújt a híveknek. A lelkészek többsége is az istentiszteletet tartja alapvető hitgyakorlati formának, és legfontosabb feladataként készül hétről hétre a prédikációkkal. Pedig a gyülekezeti és adminisztrációs munka terhei ezen túl is sokat kívánnak a lelkészektől, ezért a hivatásrendi körülmények javítása az egyházi stratégia prioritásainak kiemelt pontja.

Ennek egyik legfontosabb bázisa a lelkészképzés intézménye, az Evangélikus Hittudományi Egyetem, amely nagy tekintélynek örvend egyházunkban. Évtizedeken át az evangélikus közösség egyik megtartó ereje volt, teológusok és egyházi munkatársak generációinak sora gondolhat rá szellemi otthont jelentő Alma Matereként. A lelkészek munkájának fentebb vázolt szükséges támogatásában a Teológia szerepe még inkább hangsúlyos lesz, ugyanakkor a lelkészek és világi hallgatók értelmiségi képzésének is erősödnie kell, s ennek révén közösségük megbecsült, felelős, véleményükkel és kritikai gondolkodásukkal mértékadó tagjai lehetnek diplomásaink. A jelenlegi lelkészi kar előnyös koreloszlása mellett is törekedni kell az egyházon belüli munkaerőigények hosszabb távú tervezhetőségére.

Azt várjuk, hogy a Teológia egyházunk ösztönző hatású tudományos, teológiai és közösségi műhelyeként legyen megújulásunk egyik legfőbb bázisa. Ez a műhelymunka meghatározó lehet a teológiai-hitelvi bizonytalanságok tisztázásában is, aminek szükségességét mutatja, hogy az egyháztagok fele nem az egyház tanítása szerinti kereszténynek tartja magát. Eközben az egyháztagok aggódnak a hitélet elszürkülése miatt is. Ez nem csupán teológiai munkát jelent: a személyes hitvallások, tanúságtételek ereje Krisztusban való közösségünket együtt megélve ösztönzi személyes és gyülekezeti megújulásunkat. Ilyen tanúságtételek is segíthetnek a ma embere számára is hiteles, nem pedig képmutató válaszokat adni a hagyományos értékeink megvalósulását történeti távlatban átformáló változásokra, mindenekelőtt a család, a hűség, az egyén és közösség, a boldogulás, a személyes kiteljesedés és alázatosság, az öntudat és önalávetés kérdéseire.

Krisztus üzenete a szószékről és embertársainktól egyaránt kell, hogy érkezzen – csak éppen alig vannak szavaink a másik ember számára és alig van figyelmünk a másik ember hozzánk fordulására. Társadalmunk egyik nagy gondja a lelki elmagányosodás, bezárkózásunk személyes gondjaink, keserűségeink, tanácstalanságaink közé. Sajnos evangélikus egyházunk tagjai sem élnek másként, problémáinkkal magunk küszködünk, az önemésztő gyötrődést választjuk a segítő kezek és gesztusok keresése, elfogadása helyett. Lelkészeinkhez sem fordulunk és ők sem érzik a gyülekezeti testvérekben az igényt, magukban pedig az erőt, a lehetőséget a személyes odafordulásra.

A legnagyobb feladat ezért annak megerősítése egyházunkban, hogy a lelkész mint lelkigondozó személyes közösségek tagja legyen, aki képes személyes megszólítással is segíteni. A cura pastoralis jegyében, a kellő szakmai ismeretekkel is rendelkezve tud a gyülekezet tagjainak ilyen „szolgáltatást” nyújtani, azonban a legfontosabb, hogy a lelkész „hivatásból ember”, aki azzal, hogy meghallgat és kérdez, az egymáshoz fordulás kultúráját is terjeszti, erősíti. Az önmagunkkal való szembenézés, az önismeret, az őszinteség szembenézést jelent magammal mint egyénnel – ebben a lelkész konkrét megoldásokkal is segíthet.

Ahhoz, hogy lelkészeink mindezen kívánalmaknak meg tudjanak felelni, célirányos, rugalmas keretek között szervezett továbbképzéseket és könnyen elérhető, naprakész tudásbázisokat kell biztosítanunk számukra. A szellemi és lelki igénybevétel miatt rendszeres egészségügyi szűrés és mentálhigiénés tanácsadás egészítse ki a szupervíziót. A szabad vasárnapok és fizetett „tanulmányi szabadságok” megoldásához megkezdjük a helyettesítés átfogó rendszerének kiépítését. Ez különösen lényeges a kisgyermekes lelkésznők számára. A lelkészcsaládok helyzete, gondjainak számbavétele, az ezekben való támogatás, a válsághelyzetek keresztényi kezelése személyes emberi, egyházi és gyülekezeti feladat egyaránt. 

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek