Egykezes bárány
Garai András nyíregyházi presbiter gondolatai az evangélikus stratégiáról. Az írás megjelent az Evangélikus Élet 2012. december 6-i számában.
A mindennapi misszió munkaterve
Láthatóan evangélikusOK!
Egy laikus christianus gondolatai az új ötéves evangélikus stratégia olvasása kapcsán
Hárommondatnyi idézet a strategia.lutheran.hu címről elérhető anyag elejéről és végéről: „Egyházunk számára a »Tegyetek tanítvánnyá minden népet« (Mt 28,19) missziós felhívást kell középpontba állítanunk, működésünk mércéjévé tennünk. Ennek felelősségével kell személyes keresztényi életünket és evangélikus gyülekezeti, intézményi, egyházi működésünket megszerveznünk.” – „Tanítvánnyá hívott el minket az Úr, s mi szolgálni igyekszünk azzal is, hogy egyházunk missziós küldetését állítjuk annak a megújulási stratégiának a középpontjába, amelyet a lutheri reformáció közelgő ötszázadik évfordulójára is figyelemmel készítünk.”
A tízoldalas irat – meglátásom szerint –, a mindennapi misszió munkaterve Krisztus minden követője számára, az ő utolsó, máig vissza nem vont parancsára épülve; s valóban jó gyakorlatokat ajánl annak érdekében, hogy láthatóan evangélikusok legyünk.
Nem a „Látni és látszani” című közúti őszi akciósorozatról van itt szó, hanem az ünnep- és hétköznapokon folyamatosan gyakorolt életfolytatásról. A christianusOK ugyanis „egy az egyben” misszionáriusOK is, akik nem önmagukat, hanem Urukat láttatják egész életfolytatásukkal! Ezt a küldetésüket úgy végzik, hogy első renden magukra öltik speciális láthatósági mellényüket (lásd Róm 13,14). S a Lélek által bennük lakozást vett Lélekmentő belülről vezérli minden gondolatukat, szavukat, tettüket; egész életvitelüket. Tehát a mindennapi misszió, nemcsak az örömhír szavakkal való továbbadása: hanem életforma! Továbbsugározzák az ő Napjuk (lásd Zsolt 84,12 s Jel 21,23) szeretetsugarait.
A reformáció 500. évfordulójára készülve, a nők évében, a 100 éve született Túrmezei Erzsébet közismert versének címadó kérdése s a költemény válasza a mi láthatóságunk; láttatva látszani alapelvét így fogalmazza meg: „Átragyog-e rajtunk?” – „A keresztyének olyan emberek, akiken átsüt a nap!”
Én az „egykezes bárány” címkét adtam a „Láthatóan evangélikus” stratégiának; míg a 2008-ban megjelent „Élő kövek egyháza” című stratégiai iratot a „százlábú pók” címkével illettem. Mert a korábbi vitairat az öt kiemelt stratégiai célt negyvenkét cél és további huszonegy horizontális cél meghatározásával fogalmazta meg; míg a jelenlegi, az egy kézen is számba vehető, tehát az öt ujjamról is megjegyezhető kulcsszóban foglalta össze a lényeget. A mindennapi misszió munkatervének prioritásai 2012–2017 között ezek: önkéntesség, személyesség, hálózatosság, fenntarthatóság és hivatásszerűség. De miért a bárány hitelesíti mindezt? Mert, az előző anyagnak nem volt egyetlen igei alapvetése, ám a mostani irat az értünk meghalt ártatlan Bárányunk feltámadása utáni s mennybemenetele előtti, utolsó parancsát (lásd a bevezető idézetet és Mk 16,15–16 is) tette küldetésünk alapjává! S ez a missziói szemlélet mind az öt cselekvési irányban felfedezhető; hogy valóban láthatóan is evangélikusok legyünk, lehessünk!
Tekintsük át, szinte csak címszavakban ezt az öt területet, ahol emberek megújulását elsősorban elősegíthetjük; minden evangélikus a saját missziói munkája során, de nem feledve, hogy Krisztus testének tagjaként szolgál, a tőle kapott kegyelmi ajándékaival, ebben a „való” világban!
1* Az önkéntesség és a szolidaritás a missziói tevékenység része, hiszen Krisztus munkálkodik velünk, amikor a szeretet jegyében szolgálunk, segítünk. Sajnos, ma még, alig végzünk valóban önzetlen, önkéntes munkát gyülekezetünk, kisebb-nagyobb közösségünk, s a rászoruló embertársaink érdekében; pedig tudhatjuk, mindenkinek elsősorban Krisztusra van szüksége!
2* A személyesség a missziói munkában, egyben a lutheri egyetemes papság elvének a megvalósulását is jelenti. Valóban lélektől lélekig kell sokszor szakadékokat áthidalnia az örömhírnek. De személyes hitvallásunk, tanúságtételünk ereje ösztönzőleg hat sokak lelki megújulására. Az evangélikus hívek értékes tanúságtételére is sóvárogva vár ez a világ; ne várakoztassunk senkit! Természetesen, elsősorban a lelkészek, mint lelkigondozók képesek mások megszólítására, de a laikusok se rejtsék lámpásukat véka alá!
3* A hálózatosság, mai kifejezés, de ősi múltja van. Mi volt pld. az apostolok munkaeszköze? A halászháló; s emberhalászokká lettek! A lélekmentés mai eszköze, miért is ne lehetne a világháló? Itt nemcsak gyülekezeteink, közösségeink kapcsolódhatnának össze, de mindenki „rákattinthatna” az evangélium üzenetére, ha mi azt hitelesen közvetítjük minél több formában. Missziós küldetésünk teljesítése a hálózati szerveződésekben új lehetőségeket nyer. Nemcsak vasárnap találkozhatunk, de valóban mindennapi missziót végezhetünk a „világias” világhálón minden, magyarul értő embertársunk felé.
4* A fenntarthatóság elve mind a világ, mind az egyház vonatkozásában érvényes. Így a teremtett világ tisztelete, védelme, s az emberi élet megóvása; mind a társadalmi missziónk egyik formája is. Nyilvános tanúságtételünk is prófétai szóvá lehet, evangélikus önazonosságunk is korszerű üzenetet hordozhat egész társadalmunk javára. Így pld. a mértékletesség hirdetése, de főként annak megélése; társadalmi misszió is egyben. Félezer éves evangélikusságunk értékeit továbbadva őrizhetjük meg, ebben a fiataloknak is kitüntetett szolgálati lehetőségük lehet.
5* A hivatásszerűség is kulcsfontosságú érték, ha a lutheránusok ma is a legjobb tudásuk és képességük szerint teszik a dolgukat; végzik a mindennapi istentiszteletet, szavak nélkül is. A felelős sáfárkodás a ránk bízott javakkal, az egyház életében minden szinten alapkövetelmény; ami átláthatóságot és számon kérhetőséget is jelent.
Hogyan lehetünk láthatóan evangélikusOK? Az egyházunk ötéves stratégiai prioritásait tartalmazó irat nemcsak címében, de tartalmával is jó válaszokat, gyakorlatokat ad erre a kihívásra. Nemcsak Isten látja életünket, de e világban is világítanunk kell; pontosabban engednünk kell, hogy átsüssön rajtunk a Nap. Missziói munkaruhánkkal annak fényét kell visszatükröznünk, aki mindannyiunkat megbízott a róla szóló tanúságtétellel. Küldetésünk sem lehet végső soron más, minthogy sokak számára láthatóvá tegyük, felragyogtassuk az evangélium által; egyedül Krisztust!
Az interneten olvasható dokumentumon nincs aláírás. S ez jelképes üzenet is lehet; hogy a készítők lélekben ide várják minden magyar evangélikus keresztyén egyetértő, elfogadó és együttműködését kifejező kézjegyét, melyet a mindennapi missziói életfolytatásukkal hitelesítenek. S a minősítést a mi kezesünk, a „kezes Bárány” végzi majd el: „Jól van, jó és hű szolgám…” (a folytatást lásd Mt 25,21)! Úgy legyen!
