Miért készítsünk evangélikus stratégiát?

Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzéből, hogy fel is építse? Nehogy azután, hogy az alapokat lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja: Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.

Vagy melyik király nem ül le, mielőtt hadba vonulna egy másik király ellen, számot vetni, vajon a maga tízezernyi katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene?

Lk 14, 28-31

A stratégiakészítés katonai eredetű, de már régóta az élet legkülönbözőbb területein készítenek hosszú távú terveket. Általában azért, hogy mintegy „felülről” tekintsenek az előttük álló idő feladataira, túllépjenek a részleteken és nagy vonalakban rajzolják meg az elérendő célokhoz vezető utat, illetve utakat. Ugyanekkor felmérik a veszélyeket, ezekre előkészülnek, kiválasztják a legelőnyösebbnek tűnő módszert a célok elérésére, megjelölik a prioritásokat. Egy csoport vagy nagyobb közösség esetében azért is előnyös a stratégia elkészítése, mert így mindannyian, a saját helyzetükben és közösségbeli szerepükben értelmezni tudják, mi a feladatuk - el tudják helyezni saját tevékenységüket a közös célokért való küzdelemben.

Miért lenne jó az evangélikus egyháznak, ha lenne 10-15 évre, vagy még tovább szóló stratégiája? Bizonyára nem Isten ellen való vétek a stratégiakészítés, hiszen Jézus is azt javasolja a fenti igében, hogy gondoljuk át, amire készülünk, mérjük fel erőinket. Lássuk az érveket:

Lépjünk túl az ad-hoc döntéseken! Egy akkora szervezetet, mint a Magyarországi Evangélikus Egyház, nem jó ad-hoc döntésekkel irányítani. Könnyen előfordulhat, hogy az egyes döntések egymás ellen hatnak, vagy legalábbis egymást tompítják. Egy jól átgondolt stratégiai koncepció egészen más szempontokat adhat a fejlesztési döntésekhez, tágítja a döntéshozók látókörét. És ez nemcsak a felsővezetőkre igaz, hanem az egyházi intézményrendszer minden szintjére, ahol a különböző közösségek meghozzák a maguk döntéseit. Stratégia nélkül nehéz összehangolni a munkát, könnyen adódik széthúzás a csapatban, míg a stratégia fényében hozott döntések erősíthetik a közösségi összetartást.

Van-e jövőképünk? A tapasztalatok szerint az emberek és szervezetek nagy részének nincsen elképzelése arról, milyen jövőt tart reálisnak. Annál is inkább fontos, hogy az evangélikus egyház a maga szolgálatával utat tudjon mutatni az embereknek: a lelki kérdéseken túl abban is útmutatást adjunk, milyennek szeretnénk a jövő egyházát, hogyan szeretné élni a jövő egyháza a magyar társadalomban.

Mindenki találja meg a saját helyét a stratégiában! A közösség által elfogadott stratégia jegyében hozott döntéseket könnyebben megértik az egyház tagjai és az egyházszervezet dolgozói, hiszen látják mögötte a logikát, a „rendszert”. Sőt (a bevezetőben írtak szerint) jobban el tudják magukat helyezni a közösségben, ha látják, merre mutat az egész csapat fejlesztéseinek iránya.

Ingatlan és humán fejlesztések. A stratégia legfontosabb tárgya a fejlesztések köre: milyen területeken, milyen elvek alapján folyjanak fejlesztések az evangélikus egyházban? Jelenleg a fejlesztési elképzelések túlnyomó része ingatlanhoz kötődik: felújítás, építés, átalakítás. Ezzel szemben fontos lenne az emberek, a közösség fejlesztésével is törődni. Igaz, hogy az ingatlanberuházások, templomfelújítások jó része az adott közösség édekében zajlik, de mégis fontos lenne, hogy közvetlenül az emberek fejlesztésével is foglalkozzunk: legyenek humánerőforrás-fejlesztési, tartalomfejlesztési projektek. Ezeket a területeket nehezebb átgondolni, hiszen nem annyira kézzelfoghatóak, mint az ingatlanberuházások. Éppen emiatt fontos a stratégiai irányok, prioritások kijelölése, mert akkor könnyebb az ingatlanokon túllátni.

Pályázatoknál előnyt jelent. Ha pályázati forrásokat szeretnénk szerezni, nagy előnyt jelent egy átfogó stratégia, melyre hivatkozni lehet. Sokkal könnyebbé válik az érvek összeállítása is, hiszen logikus rendszerben zajlanak a fejlesztések, melyben a saját pályázati projektünket elhelyezhetjük.

A stratégiai gondolkodás meghonosítása. Fontos a stratégia kialakításában a közösség minél szélesebb körének részvétele. Ezzel egy közösen gondolkodó folyamatnak kellene elindulnia, melyben lelkészek, gyülekezeti tagok, tanárok, egyházi dolgozók és mindenki más is részt vesz. A tervezeteket közösen kellene megvitatni, véleményezni egyházunk minden szegletében. És ha el is jutottunk az általánosan elfogadott stratégia megfogalmazásához, a folyamatnak még nincs vége! Ezután még lehet finomítani, újra átgondolni a fejlesztési terveket. Szükség lesz a stratégia karbantartására is. Ha mindezt közösen el tudjuk végezni, talán a legfontosabb eredmény a stratégiai gondolkodás széles körű meghonosítása lenne.

 

Bogdányi Gábor